Sapka

Géza leszállt a villamosról. Fel akarta venni a finom, meleg, kötött sapkáját, ami igénytelenül lógott a nyakában. Ahogy próbálta megtalálni a háta mögé nyújtózkodva, valamit meghúzott és elvált a sapka a pántlikájától, ami addig a nyakában tartotta. Nézte a pántot, a másik kezében meg a különálló sapkát, nézte ezt a két különálló dolgot, ami nemrég még egység volt.

Furcsa mód a felesége, illetve a volt felesége jutott az eszébe. Azt még valahogy csak értette, hogy nem várja otthon senki, melegséggel, szeretettel, esetleg vacsorával, de akkor most az ő sapkájával mi lesz? Valami olyasmi jutott az eszébe, hogy Márti, ebből a tarthatatlan helyzetből, hogy a sapka és a pántlika egysége váratlanul megbomlott, ebből ő újra megnyugtató biztonságos egységet tudna teremteni. Talán megvarrná, vagy mit is csinálna?

Géza elgondolkodott a lehetséges megoldásokon. -Az első gondolata a pillanatragasztó volt. Ezt gyorsan elvetette. Utálta, amikor ráfolyik az Ujjára és szempillantás alatt megkeményedik, nehéz levakarni. -Második gondolata, hogy elmegy valami tanfolyamra és megtanul varrni. Eszébe jutott Krumpli, meg hogy ez sok szabadidejét elvenné. Ezt is elvetette. -Eszébe jutottak még régi nők, akik, birtokában vannak annak a különös képességnek, hogy egységet tudnak teremteni egy pántlika és egy sapka között. Csak felhívná őket, elpanaszolná micsoda csúfság történt vele, valamelyik csak megszánná. Ezt is elhessegette, mert csúnyán összekavarhatna dolgokat az a varrogatás. Bekúszott még valami társkereső oldal ötlete is, de az sem tűnt jó ötletnek

Elszomorodott . Ekkor bevillant neki egy új, pántlikás sapka vásárlásának az ötlete és az ebben az egyszerű dolognak tűnő dologban, rejlő megannyi kaland lehetősége Nézte a két különálló dolgokat és mosolygott.

Odaadta azt a régi szeretett sapkát egy koldusnak. A pántlikát meg jó mélyen, berakta a zsebébe.