Géza

Géza magányosan élt. Illetve nem is volt annyira magányos, mert volt egy kiskutyája a Krumpli. Néha szaladgáltak, sétáltak, vagy csak ültek egy film előtt közösen a magányban. Gézának rengeteg örömet szerzet a Krumpli. Néha csak az segített neki felkelni. Talpon maradni. Szánta is magát hősünk, h csak egy kutyás őrült, aki nem kell senkinek. Géza nem keresett sokat. Szeretett volna egy új számítógépet, amin legalább a virtuális világban társasági lény. Hogy kevésbé érezze az élet súlyát. Saját középszerjét. Géza spórolt egy éven át. Berakta a forintokat a fiókba. Közeledett a karácsony és Géza elővette a megtakarítását. Karácsonyra akarta meglepni magát az új masinával. Megolvasta a pénzt. 80 ezer alapította meg, és búsan ledobta az asztalra, h ez még kevés. Aztán szomorúan elballagót a másik társáért, a cigarettáért a Nemzetibe.Útközben feldobta magát azzal a gondolattal, h nem baj februárra, legfeljebb márciusra meglesz az a pénz és szülinapi ajándéknak sem lesz kutya. Hazafelé már vidáman fújta a füstöt

.Belépve szobájába az a kép fogadta, hogy Krumpli nagy boldogan csaholva, tépkedi azokat a húsz és tíz és ötezreseket, amiket nagy gonddal dugdosott egész évben a fiókba. Megállapította, hogy miszlikben az új számítógép. A vágyott tárgy. Dühösen kiment a konyhába és vacsorát főzött a kutyának, már nyugodtabban megetette, aztán magához szorította az ebet, jól megdögönyözte.

Leült a régi gép elé. Megpucolta nagy gonddal alapossággal, aztán hátra dőlt. Jobb kezével a közben mellé kucorodó hálás jószágot simogatta. nézte a csillogó lap topot, az ablakot a világra és nem értette, h minek is akart újat. Hát, hiszen ez még tök jó…