Géza kicsi lelkiismeret-furdalással és enyhe másnapossággal indult el Krumplival a reggeli rutin sétára. A lelkiismeret-furdalása abból fakadt, hogy kicsit többet időzött a virtuális térben mint szokott és így szegény ebet megváratta. A másnaposság pedig..., de mindegy is.
Géza mindig elfelejtette, hogy ez a reggeli séta neki is mennyi örömet okoz, pedig mindig ugyanaz a menetrend. Amikor húzni kezdi a nadrágját, a kutya szeme kipattan, feláll, és nagy ásítós nyújtózkodások közepette rásandít az ő Gézájára. Aztán amikor Géza elindul az előszobába a kabátjáért, az eb beelőzi, izgatottan remeg minden porcikája, árad a boldogság, a vágy belőle, izgatott, mint mikor Gézácska várta valamikor régen, hogy csilingeljenek abban a furcsa illatú szobában és rohanhasson, hogy megnézze, hogy tényleg megjött a csoda, az ő várva várt Jézuskája. Gézának ilyenkor valami melegség tölti el amúgy rideg szívét. Nem érti, hogyan lehet az életnek minden reggel ugyanannyira örülni. Nem érti, hogy Krumplinak hogyan jöhet el minden egyes reggel ugyanaz az ő csodája.
Mikor a bejárati ajtó nyitására került a sor Krumplinak már elviselhetetlen volt a boldogsága, egészen elképesztő milyen izmok tudnak mozogni benne, a farka vihart kavart, valami különös légi táncot járt, ráugrált a gazdira is. Egyáltalán nem tudta magát fegyelmezni, boldog nyüszögések jöttek belőle és csak fokozódott és fokozódott az a varázslat utáni vágy. És Géza nem akarta fegyelmezni. Géza már régen tudta, hogy ezt meg akarja hagyni neki. Tudta, hogy jó kutya ilyet nem csinál, de Gézára átragadt a boldogság és nevetett a hitvány kis jószágon, nevetett az ő minden reggeli csodáján. És akarta, hogy Krumpli még jó sokáig örüljön ennek a semminek, nem nevelte meg az ugrálós kis rohadékot.
Ezután kétféle menetrend volt. Az egyik, hogy a kutyát kapunyitás előtt pórázra tette, de ilyenkor Krumpli mindig csalódott tekintettel nézett rá. A másik, hogy csak kinyitotta a kaput és nézte, hangosan nevetve, ahogy a boldog eb kirohan és száguld teljes kutya erejével a sarki fűszereshez, ami kb. 400 méterre volt a háztól és ott be a nyitott ajtón.
A pórázos és a nem pórázos reggeleknek egyszerű okai voltak, Klári volt az egyik és Zsuzsa a másik. Ők voltak a pultosok abban a boltban. Zsuzsa imádta Krumplit, és ahogy elmesélte, mindig ráijesztett a berohanásával az a „kurva Krumpli”, de azért megjutalmazta néhány falat tepertővel. Míg Géza megitta a kávéját addig elnevetgéltek a tepertővágytól égő, reszkető kutyán. Géza sokszor gondolkodott, hogy tulajdonképpen Krumpli néhány tepertőért bármikor elhagyná őt, talán a lelkét is eladná. Olyan ez a tepertő neki, mint a szex nekem, gondolta. A póráz oka pedig Klári volt. Ő kifejezetten rossz néven vette a berohanásokat, sőt szúrós tekintettel nézett Gézára, ha véletlenül nem zsinóron tartott ebbel érkezett a kávéjáért. Soha nem adott semmit a kutyának, sőt rá sem nézett. Ezért Géza konformizálta a szőrös lényt azokon a napokon, amikor Klári volt szolgálatban. Krumpli ilyenkor méltatlankodva nézett rá és teljes kutya erejével, nagy szenvedéllyel vonszolta szegény gazdáját a boltba, ahol reszkető reményekkel ült értetlenül, valamit keresett, valami nagyon hiányzott neki. Géza megvette a kávét. Nem volt ahhoz kávéhoz ezeken a reggeleken sem mosoly, sem nevetés.
Ezen a reggelen Zsuzsa volt a soros így Géza engedte, hogy Krumpli lélekszakadva vágtasson azért az ő szexéjért, a tepertőért. Ahogy kifordult nézte az állatot, ahogy rohan.
Eszébe jutott a múlt péntek, amikor Krumpli Mártinál volt láthatáson, mert Mártiéknál kutyás hétvége volt. Krumpli közös szerzemény volt, őt még mind a ketten, csak már egymást nem szerették. Eszébe jutott amikor ment reggel kávézni, az érzet, hogy mennyire hiányzott az a szőrös lény, az az elrohanás, az a Krumpli boldogság. Egészen mélyen átjárta valaminek a hiánya. Lehet csak a megszokásé. Eszébe jutott sok hiány, a szeretet, eszébe jutottak a halottai, akik egyre többen voltak. Eszébe jutottak a régi barátok, akikkel mindig megbeszélik a facebookon, hogy majd találkoznak, de már akkor tudják, hogy csak inkább lelkesen igaz vágyat hazudnak. Eszébe jutott Márti. Eszébe jutottak régi jó emberek, akikkel vélt vagy valós sérelmek miatt már nem is beszélnek. A szex is az eszébe jutott, az ölelések, a kézen fogások meg a szenvedélyek. Eszébe a régi Mártik. Rengeteg hiány volt ekkor Gézában. Géza a vágyra, a szenvedélyre gondolt, valahogy Krumpli furcsa megmagyarázhatatlan, minden reggeli boldogságán át.
Tovább akarta gondolni, de odaért a bolthoz, belépett és azt látta, hogy a szigorú tekintetű Klári éppen tepertőt dob a remegő ebnek. Cseréltek Zsuzsával. Géza bocsánatot kért, gyorsan megvette a kávéját és sétára indult a vidáman szaglászó Krumplival.
Séta közben szigorú elhatározásra jutott, hogy belép mielébb egy társkeresőre virtuále, és talán az lesz, aki akar.
